lics-locs
lics-locs mondatszó, licslocs főnév és melléknév (hangutánzó)
I. mondatszó <Nagyobb tömegű víz, folyadék paskolásakor, kisebb tömegű részeinek csapódásakor keletkező, rendsz. az ebben mosdó, fürdő, mosó személy mozgásával okozott hang utánzására.> A gyermek sokáig játszott a fürdőkádban a vízzel. Lics-locs! Lics-locs!
II. főnév licslocs, licslocsot, licslocsa v. (ritka) licset-locsot [ë], licse-locsa [e]
1. Félig elolvadt hó, híg sár, ill. az ezzel borított út, terület; locs-pocs. Az utca csupa lics-locs. A nagy lics-locsban térdig sárosak lettek.
2. Víznek, folyadéknak locsogó, csobogásszerű hangja, ill. ilyen hanggal együttjáró mozgás. Másnap még javában alszom, a házban már mozgást hallok. A Laci gyerek ott mosdik nagy liccsel-loccsal a mosdónál. (Gárdonyi Géza)
III. melléknév
1. (népies) Olyan nedves, sáros, esős <idő, időjárás>, amelyben olvadó hó, híg sár keletkezik. Az ilyen lics-locs időben nehéz a mezőre kimenni.
2. (tájszó) Olyan <személy>, aki sokat locsog-fecseg. Lics-locs ember.
