libeg
libeg [ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -jen [e, ë, ë]
1. (tájszó, irodalmi nyelvben) Lebeg. Zöld lepke, mint hulló levél | … lenn, az út porán libeg. (Arany János) A lakást átjárta a lanyha légáram, melyen arany poroszlopok libegtek. (Kosztolányi Dezső)
2. Könnyed mozgással ide-oda hajladozik. Libeg a toll a kalapján. Középen a szép szultána, turbánjában rengő kócsag, melynek virágszálain szikrázó gyémántok libegnek. (Jókai Mór) Libeg a kék szoknya, merthogy enyhe szél kerekedett. (Nagy Lajos)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Könnyed, ringó mozgással, járással halad. Egy vak koldus ül és előtte festett Dámák libegnek. (Juhász Gyula) A szegény ember … | Ugy meggörbül, mintha | réti ösvény volna | s rajt libegnének a lányok | tejért a majorba. (József Attila)
Igekötős igék: alálibeg; átlibeg; belibeg; ellibeg; fellibeg; kilibeg; lelibeg; meglibeg; tovalibeg; végiglibeg.
libegés; libegő; libegtet.
