levonul
levonul tárgyatlan ige
1. <Tömeg v. vki a tömeggel> mélyebben fekvő helyre vonul (1). Éji szállásra … levonultunk egy tisztás térre. (Jókai Mór)
2. <Víz- v. légtömeg> mélyebben fekvő helyre húzódik, ereszkedik. Az ár levonult. Hegyen űlő vészviharos felleg | …, Majd fölkerekedvén, levonúl a sikra. (Arany János)
3. <Tömeg v. vki a tömeggel> déli irányban vhová vonul (1). Károllyal a gazdánk levonult már délre. (Arany János)
4. <Víz- v. légtömeg> déli irányba eső vidékre húzódik. A vihar levonult a Balkánra.
5. (sport) <Csapat a mérkőzés végén, a közönség üdvözlése után a pályáról> meghatározott rendben eltávozik. A magyar csapat levonult a pályáról. || a. (ritka, sport) <Csapat bírói ítélet ellen v. a közönség magatartása ellen tiltakozva, a pályáról> eltávozik.
levonulás; levonuló; levonult; levonultat.
