levirít
levirít tárgyatlan ige (ritka)
1. (többnyire rosszalló) <Vmely tulajdonság> kiáltóan, rikítóan leolvasható vkiről, vmiről. Levirít róla, hogy álszent. Arcáról levirít a jólét. Orráról levirít, hogy szereti a bort.
2. (irodalmi nyelvben) <Növény, virág> úgy virít, hogy alulról is látszik. A bérc minden hasadékában kövér növényzet telepszik le, a fülfű [= kövirózsa] zöld rózsái … virítnak le róla. (Jókai Mór)
levirító.
