levetkőztet
levetkőztet tárgyas ige, (népies, régies) levetkeztet
1. Levetkőztet vkit: egytől egyig v. csak részben leszedi, leveti vkiről a ruhát, ill. ebben segítségére van. Vetkőztesd le a gyereket. A sebesültet levetkőztették. A tizenkét ifjút ott levetkőztették társaik szeme láttára, s a [bakót] … odaállíták hátuk mögé, hogy … egyenkint ütögesse le fejeiket. (Jókai Mór) Mikor édesapám ilyen éjszaka után hazajött, édesanyám egy szemrehányó szót sem tett neki, levetkeztette, csizmáját lehúzta, inget adott rá. (Móricz Zsigmond)
2. Ruháitól erőszakkal megfoszt vkit. Az útonállók levetkőztették. Meg is ijedt a deák, hogy zsiványok búvóhelyére kerül, s ott … levetkőztetik. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Kifoszt, alaposan megkopaszt, anyagilag tönkretesz vkit. Mire való … a törvény …, ha szabad megtörténni annak, hogy valakit a koldustarisznyáig levetkőztessenek …? (Jókai Mór) A tügyi parasztok … össze tudtak fogni, hogy valakit levetkőztessenek. (Móricz Zsigmond)
levetkőztetés; levetkőztetett; levetkőztető.
