levetet
levetet tárgyas ige levétet
1. Paranccsal, kéréssel eléri, hogy vki levesz (1, a, 2, 3, 6, a, 7, 10) vmit (vkit). Leveteti a képet a falról. Leveteti gyermekével a kalapját. Az orvos leveteti a beteggel az ingét.
2. <Bajuszát> levágatja, <szakállát> leborotváltatja. Levetette bajuszát, szakállát. || a. <Testi kinövést, rendellenes képződményt> műtéttel eltávolíttat. Leveteti a szemölcseit, lábáról a bütyköt, a vadhúst, szeméről a hályogot.
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Kéréssel, megbízással eléri, hogy vki lefényképezzen vkit; lefényképeztet. Leveteti magát: fényképet készíttet magáról. Levetette egész családját. Tizenkét példányban vétette le magát. (Mikszáth Kálmán) || a. (régies) Ilyen módon eléri, hogy vki lerajzoljon, lefessen vkit; lerajzoltat, lefestet. Egypár vidéki költőkollégám … azért volt akkortájt Pesten, hogy magokat … levétessék. Hja, mikor az olyan szép, ha az embert Barabás lepingálja. (Petőfi Sándor)
levetetés v. levétetés; levetetett v. levétetett; levetető v. levétető.
