leugrál
leugrál tárgyatlan ige
1. Rendsz. kisebb magasságból v. játékosan, ismételten, egymás után többször leugrik (1–2). Felmászik a székre, onnan ugrál le. || a. <Több személy> egymás után sietve leugrik vhonnan. Valamennyien leugráltak az emelvényről. A fiúk seregestül ülnek a kerítésen, s az első hangra leugrálnak. Lovakról az urak mindjárt leugrálnak. (Csokonai Vitéz Mihály) A fuvarosok leugráltak szekereikről. (Mikszáth Kálmán) A vonat berobogott … Még meg sem állt, már ugráltak le róla rajokban. (Babits Mihály)
2. Ugrálva lemegy vmin. Vidáman ugrált le a lépcsőn.
leugrálás; leugráló.
