létezés
létezés [e v. ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (választékos)
A létezik (1–2) igével kifejezett állapot, tény; lét (1, 2); az a tény, hogy vki, vmi létezik. Az anyagi világ létezése; bebizonyítja, elismeri, kétségbe vonja vminek a létezését. Eszméljek? – S nem eszmélnék-e hát? | Nem érzem-é az áldó napsugárt, A létezésnek édes örömét …? (Madách Imre) Ugyan meddig mehet el a szkeptikus, amikor engedményt akar tenni … azoknak az embereknek, akiket a régi világ ittfelejtett, s akiknek a létezése már anakronizmus? (Ambrus Zoltán) || a. (irodalmi nyelvben) Élet, lét (1a). Nem engedem tovább bújkálni ezt a zsiványt a létezés és nem létezés mesgyéjén. (Mikszáth Kálmán) Ahogy nálunk levegőben és vízben van létezés, élhetnek a csillagokon, a vörös és sárga tüzekben is emberek. (Gelléri Andor Endre)
Szóösszetétel(ek): létezéselv.
létezési.
