leplezetlen
leplezetlen [e-e-e-e] melléknév és határozószó
I. melléknév -ül, -ebb [e]
1. (régies) Lepellel, takaróval stb. nem borított; födetlen. Leplezetlen hófehér szoborként Áll istenarccal. (Vörösmarty Mihály) A nagy inquisitor egyedül volt leplezetlen arccal. (Jókai Mór)
2. Olyan <állapot, magatartás, megnyilatkozás>, amelyet vki nem titkol, nem leplez; nyilvánvaló, nyílt. Leplezetlen káröröm, szándék; leplezetlenül feltárja az igazat, a szívét, a valót. Az itt közlött levelek … módot adnak bepillantani írók lelkébe, megismerni … leplezetlen gondolkozásukat. (Arany László) Írótársairól … leplezetlen és nagyon kedves őszinte véleményeket mondott. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Mindenki számára nyilvánvaló, észrevehető; valódi mivoltában megnyilatkozó. Leplezetlen nyíltság, őszinteség.
II. határozószó (régies) Leplezetlenül. Előtte, mint könyv kitárva, Leplezetlen állott a leányszív. (Vörösmarty Mihály)
leplezetlenség.
