lépeget
lépeget [ë-e] ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. tárgyatlan <Személy> aprókat lépve jár, többször lassan lép. A baba most kezd lépegetni. Lefelé lépeget a létrán. Ott künn egyhangún lépeget a strázsa. (Mikszáth Kálmán) Álmodozva esti párok Lépegettek. (Tóth Árpád) || a. tárgyatlan Kimért, lassú léptekkel jár. A gazda ott lépeget az ökrei után. A réten egy bíbic lépeget. A gólya andalogva lépeget. (Arany László) [A kislány] föltápászkodék, s tovább lépegetett … anyját keresve. (Mikszáth Kálmán) Óvatosan lépegetett, nehogy megbotoljon, a botját kissé maga elé tartotta. (Karinthy Frigyes) || b. tárgyatlan <Állat, főleg ló> lassú lépésben megy. Két tehénkéje lépeget az eke előtt. Itt a ló is csak azt teheti, amit az ökör – lépeget. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyatlan <Lovas> lassú lépésben lovagol. Ki lépeget szép lassacskán Egy szép sötétpej paripán? (Petőfi Sándor)
2. tárgyatlan (ritka, bizalmas) Ismételten lép (2). A tilosba lépeget. || a. <Sakkjátékban> vmelyik bábuval többször egymás után lép (7). A bástyával, a lóval lépeget.
3. tárgyas (ritka) <Vminek hosszát, szélét> kényelmesen v. hosszasan, lépésekkel méri. Ott lépegeti a vermet.
Igekötős igék: átlépeget; belépeget; belelépeget; ellépeget; fellépeget; hátralépeget; lelépeget; odalépeget; rálépeget; végiglépeget; visszalépeget.
lépegetés; lépegető.
