leparancsol
leparancsol tárgyas ige
1. Paranccsal rávesz, kényszerít vkit arra, hogy vmely fent levő helyről lejöjjön. Leparancsol vkit vhonnan, vhová. Az apa leparancsolta a gyereket a fáról. Az árbockosárban gunnyasztó matrózfiút … leparancsolta. (Jókai Mór) || a. (ritka) Paranccsal rábír, kényszerít vkit, hogy a fővárosból vidékre menjen, ill. jöjjön le. Az apa leparancsolta a fiát Pestről.
2. Leparancsol vhonnan vmit: paranccsal rábír, kényszerít vkit, hogy vhonnan levegyen v. levessen vmit. Leparancsol vkiről vmit. Leparancsolja a kalapot a fiú fejéről. A bajuszról van szó …, hogy … le ne parancsolják orrunk alól. (Vas Gereben) Próbálták azt más hatalmasok is, leparancsolni a divatot a nőkről. (Jókai Mór)
3. (ritka) Erélyesen megtilt, letilt vmit. Egy könnyed mozdulattal leparancsolván a … hálálkodást, … Marcit … odavonszolá az ablakhoz. (Mikszáth Kálmán)
leparancsolás; leparancsolható; leparancsoló; leparancsolt; leparancsoltat.
