lenni
lenni [ë] főnévi igenév, személyragos alakjai: lennem [ë-ë], lenned [ë-ë], lennie [ë-e], lennünk [ë], lennetek [ë-ë-ë], lenniük [ë] v. lenniök [ë]
Használata: a) (ritka) Önállóan alanyként, személyrag nélkül. Lenni jó. b) Határozóval bővített alanyként, általános értelemben személyrag nélkül, személyre vonatkoztatva (kissé választékos) személyraggal is. Jó itt lenni. Nehéz folyton talpon lennem. Nem érdemes mindig otthon lennünk. c) Részeshatározóval megjelölt személyre v. dologra vonatkoztatva, személyraggal v. személyrag nélkül. Nektek ajánlatos ilyenkor ébren lennetek. A könyveknek jobb a helyükön lenni. Szükséges nekünk itt lennünk? Könnyű neki otthon lenni. d) Az illik, kell, lehet igék és más személytelen szerkezetek mellett, rendsz. az értelmi alanyt kifejező személyraggal, általános értelemben személyrag nélkül. A fiókban kell lenni(e). Illik most ott lenned. Kár ilyenkor otthon lenni. e) Hasonló szerkezetekben az értelmi alanyt kifejező részeshatározóval, személyraggal v. személyrag nélkül. Nekem a munkahelyemen kell lennem. Neki most nem szabad itt lenni. f) Az akar, igyekszik, kezd, kíván, szeret, szokott, tetszik, tud, (választékos) szíveskedik, (finomkodó) kegyeskedik, méltóztatik és más igék (irodalmi nyelvben, ma kissé modoros használatban a megszűnik) mellett, személyrag nélkül. Ilyenkor a lakásán szokott lenni. Méltóztassék egy kis türelemmel lenni. Nem akart udvariatlan lenni. Nem tud goromba lenni. g) (ritka) A látszik ige mellett, személyrag nélkül. Jobban látszik lenni. h) (ritka) A lát, hall, érez és hasonló jelentésű, észrevételt jelentő igék mellett második tárgyként. Nem látok senkit a karba lenni. (népköltés) Egyáltaljában [= egyáltalában] való igazságot nem látott sehol gyakorlásban lenni. (Bessenyei György) i) (régies) A tud, mond, ismer, kíván és hasonló jelentésű, ismerést, vágyat, óhajtást jelentő igék mellett tárgyi értékű igeneves szerkezet főnévi igenévi tagjaként. Kit szükségben lenni tudott, segített. (népköltés) [A köztisztviselők] A fegyverbeszedésben segítségül lenni múlhatatlan hazafitartozásuknak ösmerjék. (Kossuth Lajos)
I. <A van ige főnévi igenévi alakja.>
1. Az a tény, hogy az ember van, létezik, él. Lenni? vagy nem lenni? – kérdések kérdése! (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (helyhatározóval) Vhol lenni(e): az a tény, hogy a szóban forgó v. a részeshatározóval megjelölt személy v. dolog vhol van (II), helyet foglal, tartózkodik. Télen nem jó fűtetlen szobában lenni. Nekem otthon kell lennem. Ilyenkor a lakásán szokott lenni. Ó haza … hova léssz, ha mi, védeni képes Hű fiaid, végkép megszűnénk lenni körötted? (Arany János) Az erdő mellett vezető telegráfoszlopok egyikén egy harkály dolgozott, kopácsolt, abban a hitben, hogy bogaraknak kell lenniök az oszlopban. (Mikszáth Kálmán)
3. (állapothatározóval) Vhogyan lenni(e): az a tény, hogy vki v. vmi vmely állapotban, helyzetben van (V. VI). Nehéz egész nap talpon lenni. Reggelenként jobban szokott lenni. Tessék egy kis türelemmel lenni. Neki most ébren kell lennie. A kancsónak mindig tele kell lenni. Nem kellemes egész nap bezárva lenni. Szíveskedjék figyelemmel lenni arra, hogy partnere vagyok. (Csiky Gergely) Szép látvány volt a rézsút lengő szürke fátyol …, mely alól [= alul] egy rubintrózsával látszott betűzve lenni. (Mikszáth Kálmán)
4. (rendsz. személyragos alakban, az értelmi alanyt kifejező részeshatározóval és gyak. más határozóval személytelen szerkezetekben) Vminek (vhol, vmikor, vhogyan) lenni: az a tény, hogy vmely időszak, jelenség, történés vhol, vmikor, vhogyan van (III, IV). Már délnek kell lenni(e). Szabad ilyenkor lármának lenni? Miért kellett ennek így lenni(e)?
5. <A birtokviszony kifejezésére haszn. van vmije szókapcsolat főnévi igeneveként.> Mindig sok munkája szokott lenni. || a. (Értelmi alanyt kifejező részeshatározóval is, rendsz. a kell ige mellett) Vmijének kell lenni: kell, hogy vmije legyen. Ennek okának kell lenni. Kell pénzének lenni, különben nem tudná megfizetni. Keress magadnak valami … ügyes lateinert, aki majd lapot is szerkeszt. Mert saját orgánumodnak kell lenni, amit te sugalmazol. (Mikszáth Kálmán)
6. <Személytelen igék v. egyéb személytelen szerkezetek mellett alanyként, állítmányi névszó értékű részeshatározóval:> Vmi(lyen)nek lenni(e): az a tény, hogy a szóban forgó személy vmi v. vmilyen; (idegenszerű) vmi(lyen)nek látszik lenni: úgy l., hogy a szóban forgó személy v. dolog az v. olyan, ami(lyen)nek a kifejezés mondja. Nem volt érdemes olyan haragosnak lennem. Illik jónak lenni. Nem volt jó betegnek lenni. Őszintének kell lenned. Nem lehet elég óvatosnak lenni. Nem mindig kellemes váratlan vendégnek lenni. Könnyű volt ott vitéznek lenni. Tanárnak méltóztatik lenni? Betegnek tetszik lenni? || a. (értelmi alanyt kifejező részeshatározóval is) Vkinek vmi(lyen)nek lenni(e): az a tény, hogy vki az v. olyan. Neked nem kellene olyan szelesnek lenni. Nekem nem szabad igényesnek lennem. Kár vala Ocskay Lászlónak lenni árulónak! (Thaly Kálmán) || b. (népies, irodalmi nyelvben) (részeshat nélkül, főleg főnévi (értékű) állítmányi névszóval, személyrag nélkül) Vmi lenni: az a tény, hogy a szóban forgó személy az, aminek az állítmányi névszó mondja. Jurátus lenni … nem kár. (népköltés) Legnagyobb cél pedig itt e földi létben Ember lenni mindég, minden körülményben. (Arany János) || c. (ragozott ige mellett melléknévi (értékű) állítmányi névszóval, személyrag nélkül) Vmi(lyen) lenni: az a tény, hogy a szóban forgó személy v. dolog az v. olyan. Nem akarok goromba lenni. Mindig udvarias szokott lenni. Beteg tetszik lenni? Csak akkor születtek nagy dolgok, Ha bátrak voltak, akik mertek, S százszor tudtak bátrak lenni, Százszor bátrak és viharvertek. (Ady Endre)
7. (bizalmas) Lenni lenne: van, megvan, rendelkezésre áll v. vkinek birtokában van v. volt ugyan … [Van nálad pénz?] – Lenni lenne, de egyébre kell.
II. <A lesz ige főnévi igenévi alakja.>
1. Az a folyamat, hogy vki, vmi létrejön, megvalósul. Az ilyen szerelemből gyerek szokott lenni. Ma még esőnek kell lenni. Ebből az elgondolásból semminek sem szabad lenni.
2. (eredményhatározóval v. állítmányi névszóval) Az a folyamat, hogy vki v. vmi vmivé, vmilyenné lesz, válik. Vö.: lesz (I. 2–7). Nem akar öreg lenni; orvos szeretne lenni. Ennek nem szabad semmivé lenni. Tied akarok lenni. Ha ezt összeadjuk, az összegnek ennyinek kell lennie. Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! (Petőfi Sándor) Mindegyik csak magára gondol, Különb akar lenni a többinél. (József Attila) || a. Vkiből, vmiből vmi(nek) lenni: az a folyamat, hogy vkiből, vmiből vmi lesz (I. 1c, 3, 3a). Az ilyen lányokból szoktak jó háziasszonyok lenni. Ebből a szövetből jó kabátnak kell lenni.
3. Az a tény, hogy a szóban forgó személy vhová jut, kerül. Vö.: lesz (II. 4). Jaj, atyám! nem – nem – Jaj, hova kell lennem! Hadd ölelem lábad porát, Taposs agyon engem. (Arany János) Dolgozni nem tud, … sohasem tanult semmit, nincs testének lelkének hová lenni. (Jókai Mór)
III. (régies, ritka) Lenni fog: lesz. Ha megvagdalják mellemet, Fog lenni, aki bekötözze. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: ellenni; hátralenni; meglenni; odalenni.
