lelkesültség
lelkesültség [lelkesültség v. lelkësülcség v. lëlkësülcség] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban) (választékos)
1. A lelkesült melléknévvel kifejezett tulajdonság, lelkiállapot. Mennyi lelkesültség van szavaiban! Ez az állandó lelkesültség jellemző rá. || a. Vkinek, vminek lelkesült volta. Csodáltuk lelkesültségét. A szónoklat lelkesültsége mindenkit megragadott.
2. Ennek külső megnyilvánulása; lelkesedés. Lelkesültsége kigyúlt arcában. (Vas Gereben) Arnould … nem várt lelkesültsége fokról fokra emelkedett. (Jókai Mór)
