lélek

Teljes szövegű keresés

lélek [ë] főnév lelket [e-e v. e-ë v. ë-ë] lelke [e-e v. ë-e]
1. <Kezdetleges> felfogás szerint az emberi szervezetben> az élettevékenység föltételezett végső, többé-kevésbé anyagszerű hordozója, amely a testet a halál pillanatában elhagyja. Emberi lélek; ® egy a lelkem; lelke ® szakadtában; megmozdul benne, visszatér belé a lélek; majd ® kifagy a lelke; ® kimegy a lelke; vkinek a lelke ® költözik vmibe; majd ® kiszakad a lelke v. mintha a lelke szakadna ki; ® gyilkolom a lelkét!; kiadja a lelkét: a) meghal; b) vmiért egész erejét latbaveti; ® kibeszéli a lelkét; ® kidolgozza a lelkét; kileheli a lelkét: meghal; ha ® kinyögi a lelkét is bele; ® kirázza a lelkét vkinek; majd ® kirázza a lelkét; majd ® kisírja a lelkét; ® kisírhatja neki (az ember) a lelkét; ® kiszorítja vkiből a lelket; ® kiveri vkiből a lelket; odaadná érte a lelkét. A pohárka pálinka lelket vert belé.  [A keleti népek] Azt hiszik, hogy csupán e testé a halál. A lélek megmarad, csakhogy más testbe száll. (Csokonai Vitéz Mihály) Gyönge vagyok, lelkem, testem Fáradt! (Petőfi Sándor) || a. <Babonás hiedelmek szerint> az elhunyt személy testétől függetlenné vált, önállóan létező lény, rendsz. némi testi formával; kísértet. ® Bújdosó lélek; ® hazajáró lélek; ® kósza lélek; a lelkek órája. Szóláshasonlat(ok): (örökké) jár v. jár-kel, mint (az) Orbán lelke: nyugtalan, nem találja helyét.  Éjfélkor megjelent előtte a lélek, s … össze-vissza ijesztgette. (Jókai Mór) Megszokta a régi ház kísértő lelkeit. (Krúdy Gyula)
2. (vallásügy) <A kereszténység és némely más vallás tanítása szerint> az emberi személyiségnek anyagtalan, fizikailag nem érzékelhető, Istennel rokon, halhatatlan hordozója, amely magasabb rendűvé teszi az embert az állatoknál. Test és lélek; bűnös lélek; ® dicsőült lelkek; halhatatlan lélek; lelke még ártatlan; a lelke ® üdvösségét is odaadja v. odaadná vmiért; az ® apja lelkének se (teszi meg); testben, lélekben ® nevelkedik; Isten legyen ® irgalmas lelkének; lelkét Istennek v. az égnek ® ajánlja; ® eladja a lelkét; ® elveszti a lelkét; ® ördögnek adta a lelkét v. eladta a lelkét az ördögnek; ® megerősíti lelkét; (választékos) visszaadta lelkét teremtőjének: meghalt.  [Juliska halálakor.] Egy volt közös, szent vígaszunk: A lélek él: találkozunk. (Arany János) E kebelben A lélek él, e kínos szent örökség, Mit az egekből nyert a dőre ember. (Madách Imre) || a. (vallásügy) Test nélküli lény. Gonosz lélek. ® Megszállja a gonosz lélek. Az angyalokat lelkeknek képzelik.
3. (lélektan) Az érzékelés, emlékezés, képzelet, gondolkodás, értelem, akarat stb. jelenségeinek és folyamatainak összefüggő egésze, amely a központi idegrendszer bonyolult folyamatain alapul. || a. <Rendsz. állandósult szókapcsolatokban:> ez az ember teljes belső valójaként felfogva. ® Teste-lelke; egy ® test, egy lélek; se ® teste, se lelke; nincsen lelke, csak ® párája; vkinek a lelke ® könnyebbedik v. könnyebbül; a lelke ® szakad belé; vkinek a lelkébe ® csepegtet vmit; lelkébe lát vkinek: a legtitkosabb gondolatait is ismeri vkinek; vkinek a lelkébe ® plántál vmit; vkinek a lelkébe ® üt; lelkébe ® tér; a lelkébe vésődik: emlékezetébe v.; vkinek a lelkében olvas: kitalálja vkinek a titkos gondolatait is; lélekben ott van vhol: gondolatban ott van vki mellett, együtt érez vele; lélekben veled leszek; ® könnyít a lelkén; vkinek a sorsát lelkén ® viseli; ® könnyebb a lelkének, ha …; ® feltárja a lelkét (vki előtt); ® testestül-lelkestül; vkinek v. vminek lelkétől v. lelkéből ® lelkezett. (szójárás) Ép testben ép lélek.  Veletek száguld, viv, ujjong a lelkem: Véreim, magyar proletárok. (Ady Endre) Szeme mutatja meg az ember lelkének állapotját. (Móricz Zsigmond) || b. Vkinek az érzésvilága; a szív. Egy ® szív, egy lélek; a lélek húrjai ¬; a lelke ® legmélyén; a lélek rejteke ¬; a lélek rezdülése ¬; vkinek a lelke ® eltelik vmivel; lelke ® facsarodik; ® megnyílik vkinek a lelke; vkinek a lelke ® megtelik vmivel; (örömében) ® repdes a lelke; ® repes a lelke; ® reszket a lelke; ® sír a lelke; lelke ® túlárad; lelkébe ® fogad vkit; lelkébe ® szívódik; lelkébe ® zár; vmi ® megragad (a) lelkében; (Nagy) ® ürességet érez lelkében; lelkemből beszél: kedvemre b.; igaz lélekből v. lelkéből; lélekből v. lelkéből gyűlöli, kívánja, sajnálja, szereti, utálja; ® kihull vkinek a lelkéből vmi; vmit ® kiöl vkinek a lelkéből; ® kiszakít vmit vkinek a lelkéből; a lelkéhez ® nőtt vki; a lélekhez ® szól; lélekkel játszik; a lelkére beszél: igyekszik meggyőzni vkit, kül. rávenni arra, hogy vmit megtegyen; lelkére ® parancsol; vkinek a lelkét ® betölti; ® elkeseríti vkinek a lelkét; vkinek a lelkét ® eltölti vmi(vel); a lelkét rajta ® felejti; felkavarja vkinek a lelkét; ® felsebzi a lelkét; ® kiönti (vkinek) a lelkét; vmi ® marja vkinek a lelkét; ® megindítja vkinek a lelkét; ® megragadja vkinek a lelkét; ® megsebzi vkinek a lelkét. (szójárás) A szem a lélek tükre ¬.  Férjemben nincs annyi lélek, hogy többet reményelhetnék. (Eötvös Károly) Apja a „lelkére beszélt”. Hosszasan beszélt a lelkére. (Kosztolányi Dezső) || c. Akaraterő, lelkierő, bátorság. Lelket ® önt vkibe; a lelket tartja vkiben; a remény tartja benne a lelket.  Magára hagyták … a magyart; | … Dehát kétségbe kell-e esnünk …? | Ellenkezőleg, oh hon, inkább Ez légyen ami lelket ad. (Petőfi Sándor) A véres csapatot új lélek szállja meg: dühtől tajtékozva kapják fel ismét az ostromlétrákat. (Gárdonyi Géza) || d. Lelkiismeret (1). ® Ráfér a lelkére; ráviszi a lélek (vmire): erkölcsileg képes vmi rosszat megtenni; nem visz rá a lélek; nincs lelke megmondani: kíméletből nem mondja el azt, amit tud vmiről, vkiről; van lelke ilyet tenni!: nem szégyelli magát!; lelkébe ® ütközik; lelkén ® fekszik vmi; a lelkén ® szárad vmi; ® igaz lelkemre mondom; lelkére ® köt vmit; lelkére vesz vmit: a) lelkiismerete előtt vállal vmit; b) szívére vesz vmit, nagyon bántja vmi a lelkiismeretét; vmi ® fúrja a lelkét; vkinek lelkét ® terheli vmi; ® igaz lélekkel; ® szívvel-lélekkel.  A személyzetnek lelkére kötöttem, ügyeljen, hogy a jövőben ne forduljon elő ilyesmi. (Kosztolányi Dezső) Elvenne feleségül, ha nem lenne beteg a felesége, de nincs lelke hozzá, hogy elváljon. (Móricz Zsigmond) || e. Az ember, jellemének sajátosságában, személyiségének alapvető vonásaiban tekintve. ® Ábrándos lélek; ®lélek; ® jótét lélek; nagy, nemes, rokon lélek; ® rossz lélek; ® szolgai lélek; ® üres lélek; minden ® jótét lélek dicséri az Urat; (az) Isten látja (a) lelkemet: igazat mondok. Ő áldott jó lélek. Nagyon jó férj, hűséges lélek.  Te megbocsátsz, jó lélek, úgy-e meg? (Vörösmarty Mihály) Óh, jaj, barátság, és jaj, szerelem! | Oh, jaj, az út lélektől lélekig! | Küldözzük a szem csüggedt sugarát S köztünk a roppant jeges ür lakik! (Tóth Árpád) Az öreg lélek fájdalommal telt el, csak … megalkuvó bölcsességet látva e szerencsétlen földön. (Babits Mihály) || f. (csak 1. személyű birtokos személyragos formában) <Barátságos, kedveskedő, családias, régente megtisztelő, ma pedig gyakran leereszkedő megszólításként.> Lelkem, jó anyám! No, édes lelkem, jöjjön csak!  Miért aggódol, lelkem jó anyám, Hogy kenyeretek barna, e miatt? (Petőfi Sándor) Nem is egyébiránt indított el engem | Fölkeresni téged, Miklós, édes lelkem, Hanem hogy legyek hű ápoló cseléded. (Arany János) Hopp, Julcsa lelkem, tedd le csak hamar azokat a tányérokat. (Mikszáth Kálmán)
4. (kissé régies, hivatalos) Különálló személy, egyed. Hatszáz lelket számláló falu.  Dorozsmán … a ma született csecsemőt is beleszámítva, minden háromszáz lélekre esik egy kovácsműhely. (Tömörkény István) || a. <Főleg tagadó értelmű állandósult szókapcsolatokban.> Egy lélek sem: senki sem; lélek az ajtón se ki, se be: senki sem mehet ki v. jöhet be: egy árva v. egy teremtett lélek sem: egyáltalában senki sem.  Nem vagyunk mi útas, igazán megvallva, … De egy léleknek se szabad ám tudni azt. (Arany János) Egyetlen lélek se mutatkozott, ameddig a szem ért. (Karinthy Frigyes)
5. (csak birtokos személyragos formában) (átvitt értelemben, választékos) Vminek éltető eleme, mozgatója. A mozgalom lelke; a társaság lelke.  Rákóczi Ferenc hí, a szabadság lelke. (Arany János) A pesti … mozgalomnak a lelke maga volt Petőfi. (Jókai Mór) || a. (csak birtokos személyragos formában) (átvitt értelemben) Vminek a lényegbeli eleme, a legfontosabb része. A nehézipar lelke a szerszámgépgyártás.  Költő és a szőlővessző A világnak adja lelkét. | Szőlővessző lelke a bor, A költőnek lelke a dal. (Petőfi Sándor) || b. (átvitt értelemben, népies) A toll lelke: a gerinc üres részében levő sejtes hártya, amelyben a toll tápláló csatornái vannak. || c. Vmely vonós hangszer, kül. a hegedű lelke: a hangszer belsejében a tető és a hátlap közé feszített pálcika.
6. <Művészi alkotásban, emberi, kül. művészi megnyilatkozásban> belső átélés. Ennek a színésznek az alakítása csak technika, nincs benne lélek. Azért tetszik nekem ez a szobor, mert van benne lélek. || a. <Személyben> belső hév, lelkesedés, ügyszeretet. Ebben a pedagógusban van lélek.
7. (költői) Vminek a lelke: vhol, vmiben uralkodó közös szellem.  [Napóleonra.] Nem te magad győztél, hanem a kor lelke – szabadság, Melynek zászlóit hordta dicső sereged. (Berzsenyi Dániel) A falusi ember köteles azzá válni, amivé a falu lelke őt eredetileg elrendeli. (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): lelke rajta: tegye meg, ha ráviszi a lélek; viselje ő az erkölcsi felelősséget érte; (már csak) hálni jár belé a lélek: nagyon beteg, nagyon rosszul van; kiteszi a lelkét v. a lelkét is kitenné vkiért v. vmiért: minden tőle telhetőt megtesz v. megtenne vkiért v. vmely ügy, dolog érdekében; ld. még imádság, test.
Szóösszetétel(ek): 1. lélekábrázolás; lélekábrázoló; lélekbuzdító; lélekdöbbentő; lélekerő; lélekerősítő; lélekfogyasztó; lélekfárasztó; lélekgyengeség; lélekgyilkolás; lélekgyógyász; lélekgyötrelem; lélekidézés; lélekidomár; lélekismeret; lélekjárás; lélekkínzó; lélekkísértő; léleklátó; lélekmardosó; lélekmérgező; léleknevelés; léleknevelő; léleknyomasztó; léleknyugalom; lélekorvos; lélekrázkódás; lélekrendítő; lélekrontó; lélekteljes; lélektiprás; lélektisztulás; léleküdítő; lélekvidámító; 2. szentlélek; széplélek; szolgalélek.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT