lejárat [1]
lejárat [1] tárgyas ige
1. (ritka) Paranccsal, rendelkezéssel, kéréssel véghezviszi, eléri, hogy vki lejárjon (I. 1) vhová. A gyereket lejáratja az alsó iskolába. Apját hetenként lejáratja vidékre. || a. Paranccsal, rendelkezéssel, kéréssel v. cselekvésével előidézi v. eléri, hogy vki, vmi lejárjon (II. 1) vmit. A lóval lejáratja a füvet, az udvart. Az emberrel lejáratja a lábát, hogy elintéztesse az ügyét. Az autóval 200 kilométert lejárat.
2. Cselekvésével előidézi, okozza, eléri, hogy vmi lejárjon (II. 5) vmit. Lejáratja a garatra felöntött búzát. Két mázsa búzát lejárat a malommal. || a. (átvitt értelemben is) Hagyja, engedi, figyelmetlenségével előidézi, hogy vmi lejárjon (II. 4, 9). Mindig lejáratja az órát, a gramofont.
3. (átvitt értelemben) <Tekintélyes, (köz)tiszteletben álló v. magát ilyennek tartó személyt, ügyet, erkölcsi javat> méltatlan magatartással, ill. helytelen, kárt okozó eljárással tekintélyétől, a megbecsüléstől megfoszt, tekintélyét, hitelét fokozatosan lerontja, semmivé teszi. Lejáratja magát: magatartásával, megnyilatkozásával maga okozza, hogy tekintélye, becsülete elvész. Le akarja járatni a versenyt. Sorozatos baklövésekkel lejáratja a tekintélyét. Ezzel az ostoba megjegyzéssel végleg lejáratta magát. [Szilágyi István] nem hiszi, hogy az érthetetlen szépségek kora lejárt. Pedig, ugye Sándor, lejárt, vagy ha még le nem járt volna, lejáratjuk? (Arany János)
lejáratás; lejárató; lejáratott.
