lehűt
lehűt tárgyas ige
1. (Bizonyos) alacsonyabb hőfokra hűt vmit. Hideg vizet ereszt a kádba, és húsz fokra lehűti a fürdővizet. Az izzó acélt hirtelen lehűtik. A hideg szél lehűtötte az időt. || a. Vmi lehűt vkit: előidézi, hogy ne érezze magát kimelegedettnek. A hideg fürdő kellemesen lehűtötte.
2. (átvitt értelemben) <Vmely testi, lelki tevékenységet fokozó érzelmet v. lelkiállapotot> hirtelen megszüntet, v. nagymértékben csökkent. Lehűti vkinek a buzgóságát, a lelkesedését. Ez a pofon lehűtötte jókedvét. Ah, minden reményt, minden gerjedelmet lehűt, megfagyaszt egyetlen egy szó. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Lehűt vkit: ilyen lelkiállapotban levő személynek csalódást okoz. Mohón vetette rá magát az újságra, de amit olvasott, az ugyancsak lehűtötte. E fölfödözés lehűtötte. Barátjának szívessége, szeretete egyszerre értéktelenné lett. (Mikszáth Kálmán) Kezembe adja a könyvet … – No és hogy tetszik? – Isteni – feleli. A válasz kissé lehűt. Én sohase jellemeznék így egy könyvet. (Kosztolányi Dezső)
lehűtés; lehűthető; lehűtő; lehűtött.
