legalja
legalja [g-a] főnév és melléknév (személyragos, felső fokban, csak egyes számban)
I. főnév (csak 3. személyű birtokszóként)
1. <Vmely üregben, üreges tárgyon> közvetlenül a fenék fölött levő legalsó rész, ill. az ezt határoló sík. A csésze, a fiók, a hordó, a kút, a szekrény legalja. A fazék legalján van még egy kis maradék leves. Az öregúr lehajlik a százfiókos almáriom legaljára. (Mikszáth Kálmán)
2. Vminek a (legalsó) széle, vége. A lap legaljáról átviszünk egy sort. A szoknya legalja sáros lett. Az ég legalja már pirosodik. A fal legalját nem festette be. || a. (átvitt értelemben, ritka) Az asztal legalja: az asztalfőtől legtávolabb eső rész. A gyereket az asztal legaljára ültették.
3. (átvitt értelemben) <Sorrendben:> a sor, az értékelés szerinti rend vége, legutolsó, legkevésbé előnyös helye. A rangsor legalján.
4. Vmely magasabb helynek, kiemelkedő tárgynak legalsó része, töve. A domb legalján.
5. (ritka) <Főzetben, folyadékban> lerakódott, az edény fenekén levő (kevés) rész. A kávé legalját nem itta meg.
6. (átvitt értelemben, rosszalló) <Élőlényeknek, árunak> legsilányabb része. Csak a búza legalját adjuk a csirkéknek.
7. (átvitt értelemben, rosszalló) <Vmely közösségben> minden rosszra kapható voltuk, hitványságuk miatt a legmegvetettebb, legértéktelenebb személyek együtt. Abba a rosszhírű kocsmába csak a város legalja járt: részeges munkakerülők, bűnözők és hasonszőrűek bandája.
II. melléknév
1. (ritka) Értéktelen, silány, hasznavehetetlen <anyag, áru>. A legalja szilvát kifőzi szesznek.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Munkakerülése, züllöttsége, bűnöző volta miatt a társadalomra veszélyes, társadalmi szempontból a legértéktelenebb, leghitványabb. Legalja söpredék.
