leénekel
leénekel ige
1. tárgyas (zene) Kottáról olvasva elénekel vmit. Lapról leénekli a dalt. Minden trillát leénekel.
2. tárgyas Feladatként, kötelességszerűen elénekel vmit. Leénekelt két strófát. Mikor egy versszak le van énekelve, a sirató asszonyok felsivalkodnak utána. (Jókai Mór) Egy zsoltárt, amit ismerek, leéneklek. (Tolnai Lajos) || a. tárgyas (ritka) Költői formában végig elmond vmit. Tíz évi harc … Azt nekem leénekelni Másik tíz év is kellene. (Arany János)
3. tárgyatlan (ritka) Fent levő helyről lefelé fordulva énekel. Leénekel az ablakból az utcára.
leénekelés v. leéneklés; leénekelhető; leénekelő v. leéneklő; leénekelt; leénekeltet.
