ledob
ledob tárgyas ige
1. Lejjebb levő helyre dob vmit, vkit. Ledobja a követ a mélységbe. A repülő ledobta a bombát. Ledobta a szekérről a zsákot. A szilaj ló ledobta lovasát. Hektor kis fiát … kiragadják a görögök anyja karjaiból, s ledobják egy bástyafalról. (Péterfy Jenő) Valami virágot vagy egyebet ledobok önnek az ablakomból. (Krúdy Gyula) Cigharettáját csonkig szívta. Ledobta a padlóra. (Kosztolányi Dezső) || a. (sport) <Birkózásban> álló helyzetből a szőnyegre dob vkit.
2. Dobó mozdulattal eltávolít vmiről. Ellenfelét ledobta a szőnyegről. A zsákot ledobta a válláról a szekérre.
3. <Bosszúság, düh jeléül, ill. az abbahagyás indulatos kifejezéséül:> hirtelen erőteljesen letesz vhová vmit; lecsap, lehajít. Ledobja a kalapácsot, a tollat, a vakolókanalat.
4. Ledobja magát (vhonnan) vhová: a) hirtelen mozdulattal vmire veti magát; ledobja magát az ágyra, a földre, a székre; b) (ritka) rendsz. öngyilkossági szándékkal leugrik vhonnan; ledobja magát az emeletről, a hídról, a szikláról; c) (ritka, argóban) leugrik, fürgén leszáll, lelép vmely járműről. A következő megállónál ledobjuk magunkat.
5. (kissé bizalmas) <Ruhadarabot> gyors mozdulattal, kapkodva levet. Ledobja a ruháját; ledobja magáról az átizzadt inget; (átvitt értelemben) ledobja az álarcot: felfedi, ill. elárulja magát. Bevallja titkos szerelmét, ledobja az álarcot, amelyet reménytelenül viselt. (Krúdy Gyula) A talaj úgy párázott, mint egy agyonhajszolt, izzadt ló. Le kellett dobni téli kabátunkat. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Ledob vmit: hirtelen elhatározással levesz, letesz magáról vmit, kül. vmely terhet v. terhesnek érzett tárgyat, ill. szakít vmely foglalkozással. Ledobja a ® reverendát; ledobja az ® uniformist. Durva zsarnok, jégszivű tél, … Jármodat megunta a föld, És ledobja valahára. (Petőfi Sándor)
6. Feléje dobott tárggyal feldönt, helyéből kimozdít vmit. Egy dobással kilenc bábut dobott le. Egy kővel ledobta a fészket.
ledobás; ledobat; ledobható; ledobó; ledobott.
