lecsitít
lecsitít tárgyas ige
1. <Lármázó, ill. dühöngő embert v. hangos állatot> úgy v. addig csitít, míg el nem hallgat, meg nem békül, le nem csendesedik. A kocsmáros lecsitította a duhajkodó legényeket. Csak ránézett, s lecsitította az ugató kutyát. A lárma, a nevetés megszűnt, kiki lecsitította a szomszédját. (Jókai Mór) || a. (ritka) <Erős hangot> lassanként (bizonyos mértékben) lehalkít. Lecsitítja az ordítozást.
2. (átvitt értelemben, ritka) <Heves érzelmet> lassanként lecsillapít. Lecsitítja a szenvedélyeket.
lecsitítás; lecsitítható; lecsitító; lecsitított; lecsitíttat.
