lecsendesít
lecsendesít tárgyas ige lecsöndesít
1. <Személyt, csoportot, ritk. állatot> meghatározott mértékig v. teljesen csendessé tesz. Lecsendesíti a síró gyermeket, a zajongó osztályt, az ugató kutyákat. || a. <Hangot> halkabbá tesz v. megszüntet. Lecsendesítette a zajt.
2. <Felháborodott személyt> megnyugtat, lecsillapít. Nagyon dühöngött, de lecsendesítettem. Utána futottak, hogy lecsendesítsék. (Jókai Mór) || a. <Elégedetlenkedő, lázongó tömeget> szép szóval, érvekkel v. ígéretekkel megnyugtatva lecsillapít. A király … bajban volt, mert a bécsi nép fellázadt ellene, és Kossuth csendesítette le a bécsieket. (Móricz Zsigmond) || b. Lecsendesít vmit: vmely természeti erő, jelenség, természetfölöttinek tekintett (megszemélyesített) hatalom háborgását, haragját lecsillapítja, megszünteti. Lecsendesíti a tengert, a vihart. Hittek benne, hogy az áldozat lecsendesíti az istenek haragját.
lecsendesítés; lecsendesített; lecsendesíthető; lecsendesítő; lecsendesíttet.
