lecipel
lecipel tárgyas ige, (népies) lecepel
1. <Nehéz tárgyat, terhet, magával tehetetlen személyt> erőlködve, cipelve levisz v. lehoz vhova. Megjelentek a szállítóvállalat emberei, s szíjakkal, hevederekkel cepelték le szegényes bútorait. (Kosztolányi Dezső) Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már, | be kell gyújtani. | Lecipeled a kályhát, egyedül hozod … (József Attila)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Erőszakoskodva levisz v. lehoz magával vkit vhova. Lecipeltek ide a kávéházba.
lecipelés; lecipelget; lecipelt.
