lebukott
lebukott melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <személy>, aki vhonnan lebukott (1). A létráról lebukott kőműves; a lóról lebukott lovas. || a. Olyan élőlény, aki, amely vhova lebukott (2). A vízbe lebukott fürdőző; a hirtelen lebukott fóka, vidra.
2. (bizalmas) Olyan <személy>, aki hatalmát, vezető v. megkülönböztetett helyzetét hirtelen, csúfosan, szégyenletesen elveszti. A lebukott elnök.
3. (bizalmas) <Az uralkodó rend elleni, rendsz. illegális tevékenysége során> rendőrkézre, ill. börtönbe került <személy>. A kommunista sejt lebukott tagjai nem vallottak, hiába kínozták őket.
4. (bizalmas) Rendőrkézre, ill. börtönbe került <bűnöző>. Lebukott kasszafúró, tolvaj.
II. főnév -at, -ja (ritka) Lebukott (4)• személy. Testvér, segítsd a lebukottakat. (József Attila)
A II. sz. jelentés első sorában a zárójelben olvasható szám helyesen: (3)
