lebuj
lebuj [ë] főnév -t, -ok, -a (rosszalló)
Kisebb, eldugott, rossz hírű, rendsz. kétes, gyanús elemek által látogatott kocsma, mulatóhely. Mindenféle lebujokba jár. A kikötői lebujban verekedés volt. A külvárosban egy szurtos lebujban Mulatnak még. (Petőfi Sándor) Rájön az ital őrülete, megszökik, az utolsó lebujokban önti magába a szeszt. (Kaffka Margit) A lebujban tartózkodó népség között leírhatatlan pánik tört ki. (Nagy Lajos)
