leborotvál
leborotvál tárgyas ige, (népies) leberetvál
<Szőrzetet> borotvával, önborotvával v. villanyborotvával levág. Leborotválja a bajuszát, a szakállát. || a. Leborotválja vkinek az arcát, a fejét stb. v. (ritka) leborotvál vkit: a rajta levő szőrzetet borotvával levágja. Simára leborotválta a fejét. Leborotválta az operáció helyét. Simára borotváld le a pofámat borotvával. (Jókai Mór) Leültem, megnyírt, leborotvált. (Mikszáth Kálmán)
leborotválás; leborotváló; leborotvált; leborotváltat.
