lebont
lebont tárgyas ige
1. Építményt, épületcsoportot felülről kezdve addig bont és szed szét, amíg el nem éri az alatta levő másik réteget, rendsz. a talajt. Lebontják az emeletet, a házat, a kéményt, a sérült tetőket. Az egész városrészt lebontották. A vár tornyát … lebontották. (Jókai Mór) A bérszolga még abban az időben került a házhoz, amikor az Arany sast [= az ilyen nevű vendégfogadót] lebontották. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) A válaszfalakat lebontja: vmely emberi közösség tagjait elválasztó körülményeket megszüntet.
2. <Hajat> szétbontva leereszt. Lebontja a kontyát. Marika megfésült divatos Vecsera-kontyba. Hanem ez már nem állt jól, … lebontottuk. (Kaffka Margit)
3. <Burkolatot, köteléket> felbontva, fölfejtve levesz vmiről. Lebontja a papírt, a zsineget a csomagról. Lebontotta a papirost a könyvről. (Gárdonyi Géza)
4. (választékos) <Vmit, ami vkire, vmire ráfonódott, rácsavarodott> meglazítva, fölfejtve eltávolít (róla). Lebontja a lábáról a kötést; lebontja magáról az ölelő karokat. Nehezen esett neki karjait lebontani férje nyakáról. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, 1945 után, hivatalos) Tételeire, összetevő elemeire, feladataira szétbont vmit. Lebontja a költségvetést, a tervet.
lebontás; lebontat; lebontó; lebontott.
