lebegés
lebegés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A lebeg (1–6) igével kifejezett mozgás, jelenség, ill. állapot; az a tény, hogy vki, vmi lebeg (vhol). A fátyol, a kendő, a szalag lebegése; a gólya, a sas, a sárkány lebegése; a délibáb lebegése a puszta fölött; a csónak lebegése a hullámokon; a beteg lebegése élet és halál közt. Tánca könnyed lebegés. Nézte a porszemecskék lebegését a napsugárban. A buborék … Könnyü lebegéssel kis ideig szállong. (Arany János) Mintha ifjú rózsa futna fel a cser törzsére, olyszerű volt gyönyörű leánykáinknak könnyed lebegése a díszruhás vitézek karjain. (Móricz Zsigmond)
2. (fizika, zene) A zenei hangnak szabályos időközökben történő erősödése és gyengülése, mely akkor keletkezik, ha két egymáshoz közeli hangforrás hangja csak néhány rezgésszámban különbözik egymástól. Ha lebegés hallatszik, nincs jól összehangolva a két húr.
lebegésű.
