leápol
leápol tárgyas ige
1.* Egy alkalommal gondoz, ápol vkit, vmit, ill. megjavít, rendbe hoz vmit; vminek, vkinek az ápolását, ill. az ápolással, javítással járó teendőket egy alkalommal elvégzi. Leápolja a beteget, a gépet, a motort. || a.* (katonaság, bizalmas) <Megizzadt v. beszennyeződött lovat> laza csutakkal ledörzsöl, megszárít, megtisztogat; lecsutakol. A huszárok lovaglás után leápolták lovaikat az istállóban.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (argóban) <Nőt> leszólít, kikezd vele.
leápolás; leápoló; leápolt.
