leánykérő
leánykérő főnév lánykérő (népies)
1. A lányt a maga v. más számára (a szülőktől) feleségül kérő személy. Szívesen fogadták a leánykérőt. Leánykérőnek egy becsületes magyar háznál sem harapták még le az orrát. (Tolnai Lajos) || a. jelzői használat(ban) (ritka) Ilyen személyekből álló. A leánykérő küldöttség már megindult Párizsból. (Mikszáth Kálmán)
2. Leánykérés. Leánykérőbe megy; leánykérőben van. Visszajött a leánykérőből. Pista reggel leánykérőbe ment, még az éj sem vetette haza. (Vas Gereben) Ez az asszony olyanformán kezd ünnepieskedni, mintha … leánykérőbe jöttem volna! (Ambrus Zoltán)
leánykérői.
