leállít
leállít ige
1. tárgyas Magasabb helyről lejjebb v. lent levő helyre állít. A hordót leállítja a pincébe. A karót leállítja a gödörbe.
2. tárgyas (néha rosszalló) <Személyt>, útját elállva v. elzárva, gyak. sértő, bántó, nem illő v. fenyegető módon (tovább)haladásában megakadályoz, megállásra bír, kényszerít; feltartóztat, megállít. Két gyanús ember leállította az utcán. A rendőr leállította a szabálytalanul átkelő játókelőket. || a. tárgyas <Járművet, közlekedési eszközt> hasonló v. kissé szokatlan módon egyéni céllal vagy hivatalos minőségben haladásában feltartóztat, megállít. A rendőrök minden autót leállítottak és igazoltattak. Leállított egy teherautót, és felkéredzkedett rá.
3. Vmit leállít: parancsolja, elrendeli v. előidézi, okozza, hogy vmely üzem, szerkezet, gép, ill. vmely működés, mozgás, mozgalom, tevékenység leálljon (5), megálljon, megszűnjék; vmely folyamatot megakadályoz. Leállítja a gépet, a gyárat, a kocsiját; leállítja a forgalmat, a munkát, a szállítást. Le kell állítanunk a további kiszolgálást. || a. tárgyas (ritka) <Személyt> hasonló módon arra bír, hogy működését, tevékenységét abbahagyja; leállni (5a) kényszerít. Dolgozni kezdett, de leállították.
4. tárgyatlan (ritka) <Személyt> fent, magasabban levő helyről lejjebb v. lent levő helyre beállít (10). Egy szép napon leállított hozzánk a III. emeletről.
leállítás; leállítható; leállító; leállított.
