leáldozik
leáldozik tárgyatlan ige leáldoz (csak 3. személyben) (választékos)
1. <Égitest, főleg a Nap> lemegy, lenyugszik. Leáldozott a nap piros verőfénye. (Petőfi Sándor) Kaszáscsillag, az öreg, A nyugati szélen Leáldozott. (Tóth Árpád)
2. (átvitt értelemben) Leáldozik vkinek, vminek (vmije): vkinek, vminek vmely szempontból kedvező helyzete véget ér. Leáldozik a dicsősége; leáldozik a ® napja; leáldozik a szerencséje; leáldozott a ® csillaga. Úgy látszik, az angol–amerikai operettnek leáldozott. (Kosztolányi Dezső)
leáldozó; leáldozott.
