látvány
látvány főnév -t, -ok, -a
1. (ritka) Az, amit a világból egyszerre, mintegy egységnek fölfogott képként látunk; az, ami a szemünk elé tárul, ha vhova, vmire, vkire nézünk. Látvány és látomás. Ablakodból hogyha kitekintesz: Kertet látsz csak, kertet és eget. | (Adja isten, hogy legyen hasonló E látványhoz teljes életed!) (Petőfi Sándor)
2. Olyan jelenség, amelyet vki lát(ott). Hétköznapi, közönséges, megszokott, mindennapi látvány. Ez a látvány hidegen hagyta. || a. (rendsz. vmely minősítő jelzővel) A megszokottól eltérő, a maga nemében feltűnő, a szemlélőre bizonyos hatással levő jelenség. Borzalmas, érdekes, elragadó, feledhetetlen, fölemelő, felséges, fenséges, igéző, különös, szép, szomorú látvány; vmilyen látványt ® nyújt. A lángokban álló nagy épület ijesztő látvány volt. Ez a beteg ember szánalmas látvány. Hallá: mi ritka látvány A tenger a hegyen. (Vörösmarty Mihály) Micsoda látvány ez! – Toldi csak elképed: A pokol se nyújt már undoritóbb képet. (Arany János) Szép látvány volt a rézsút lengő … füstoszlop. (Mikszáth Kálmán) Állottam a malom belsejében … Változatos volt a látvány, lefoglalt. (Móricz Zsigmond) || a. Látványosság (1). Egy-két ily őrült … Cirkuszainkban épen elkel, Nekünk látvány, a vadnak étel. (Madách Imre)
3. (ritka, régies) Mutatvány. Minden estére volt valami új látványa, amivel a közönséget meglepte. (Jókai Mór)
4. (régies, irodalmi nyelvben) Látomás. Mi ezt a látványt illeti: Becsűletes kisértet. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
látványú.
