látszat
látszat [cc] főnév -ot, -a v. -ja
1. Vmely dolog érzékelhető, látható külső megjelenése, amely nem egyezik igazi, valódi lényegével. A látszat szerint ítél meg vmit; a látszatát is ® kerüli vminek; ® megóvja a látszatot. Ez mind csak látszat. A látszat ellene szól. Az a látszata, mintha tisztességes ember volna. Sokat ad a látszatra. Azt a látszatot kelti, hogy örül a dolognak. A meggyőződés látszatával érvel a maga igazsága mellett. (szójárás) A látszat csal: a külsőségek gyakran megtévesztik az embert. Ah, hogy a szerelem Látszatra olyan nyájas és valóban Olyan durva zsarnoknak mutatkozik … (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) A nagy vízmedence … csak látszatul van ott, mert semmit sem öntöznek belőle. (Jókai Mór) Kinek lehet itt nagyobb | boldogsága a földön, mint | amit adhat a látszat, mely | látszik, s látszva enyészik? (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás) || a. Látszatra: színleg; igazában, valójában nem. Csak látszatra olyan jóindulatú.
2. Látható, érzékelhető eredmény; látat. Sokat dolgoztam, de nincs látszatja. Az Ancsuráék kezén nem lehetett a pénz, mert lett volna látszatja egyben-másban. (Mikszáth Kálmán) A dinamit szakított akkora lyukat a jégen, hogy egy jó vastag csibukszár belefért, de más látszatja nemigen volt. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): látszatadó; látszatérdek; látszatházasság; látszatigazság; látszatjog; látszatkeltés; látszatmunka.
