latorság
latorság főnév -ot, -a
1. (csak egyes számban) (régies) A lator (II. 1, 2) melléknévvel kifejezett (jellembeli, erkölcsi) tulajdonság, sajátság; gonoszság, gazemberség, zsiványság. Latorságból árulta be a barátját. || a. (bizalmas) Csintalanság, kópéság, szilaj vásottság; garázdaság. Sok latorság szorult a gyerekbe. || b. (népies, régies) Vkinek (vminek) lator (II. 2) volta. Tettének latorsága. Megbűnhődött latorságáért.
2. (régies) Gonosztett. Ettek, ittak, áldomásoztak … Dicsérik egymásnak a latorságait, és dicsekesznek a magukéval. (Jókai Mór) [A helytartó] egy Rómába menendő küldöttségtől jobban fél, mint a tűztől, mert akkor egyéb latorságai is kijőnek. (Kaffka Margit)
3. (ritka, elavult) Paráznaság, kurafiság, kurválkodás.
