látnok
látnok főnév -ot, -a (választékos, irodalmi nyelvben)
Olyan személy, akinek azt a képességet tulajdonítják, hogy a titkokba, kül. a jövőbe lát; jós, próféta. A sámán látnok, mikor önkívületben van, egy füttyszóért kést ragad, és embert öl. Költő vagy te, látnok, igézz hát drága eszmét. (Tóth Árpád)
