láthatatlan
láthatatlan melléknév, határozószó és főnév, (régies, irodalmi nyelvben) láthatlan
I. melléknév -ul, (ritka) -abb Nem látható (1). Láthatatlan export ¬; láthatatlan tinta ¬; láthatatlan kéz munkája; láthatatlanná tesz vmit. A díszlet kívülről láthatatlan. A rhythmus oly láthatlan valami, Mit inkább érzeni, mint hallani. (Arany János) A csillogó harmatcsöppek, mintha láthatatlan testű tündérek volnának. (Mikszáth Kálmán) || a. (ritka, költői) Szabad szemmel nem látható, nagyon apró. A láthatatlan férgek a te Bölcs kezeid remekelt csudái. (Berzsenyi Dániel)
II. határozószó (irodalmi nyelvben) Láthatatlanul. Tán láthatatlan a vizek mélyén, hová nem ér górcső, ekkor is ott kísértett az elveszett asszony. (Babits Mihály)
III. főnév -t, -ok, -ja (irodalmi nyelvben) Láthatatlan személy, dolog. Mikor erősen szeretünk valakit, akkor a látható elfelejteti velünk a láthatatlant. (Mikes Kelemen) Volt egy nagy meséskönyvem. Kép, szöveg | minden zegzugot benépesitett | … láthatókat, láthatatlanokat | megmutatott. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): végeláthatatlan.
láthatatlanság.
