látcső
látcső főnév (kissé választékos)
Távcső; messzelátó (II. 2). Felemeli látcsövét, s délnyugati irányba néz. (Kuncz Aladár) Látcsövet emelt a szeme elé, mintha a tengert nézné. (Gelléri Andor Endre) || a. <Színházban v. más látványosság alkalmával> rendsz. kettős messzelátó. Színházi látcsővel nézi a mérkőzést, a felvonulást. Látcsövét a színpadra szegezi.
látcsöves; látcsövű.
