lárma
lárma főnév lármát, lármája (csak egyes számban)
1. Zaj, amely abból támad, hogy több személy egy időben hangosan beszél, összevissza kiabál, v. állatok okozta, ill. tárgyaktól eredő, esetleg emberi hangokkal összekeveredő, túlságosan hangos, rendsz. kellemetlen és tartós zaj. Éktelen, fülsiketítő, harci, pokoli lárma; a műhely, a vásár lármája; a lárma csillapodik, elül; lárma támad. Micsoda lárma ez? Hangja elveszett a lármában. Nem bírta az utca lármáját. A sípok, trombiták, dobok lármája behallatszott az utcáról. Bárcsak lehetne vagy írni, vagy olvasni, de nem lehet – szűntelen való lárma a kapum előtt. (Mikes Kelemen) Hallja-é az özvegy e vadászi lármát, Kürtölést, kurjantást, kopók csaholását? (Arany János) Pajkos gyerekek lármája verte fel, ami még a csendből megmaradt. (Mikszáth Kálmán) Megtelt a szoba elevenséggel, lármával és vidámsággal. (Móricz Zsigmond) || a. Lármát csap, üt: egy v. több személy vészt jelzőn, felháborodásból, veszekedésből v. fegyelmezetlenségből hangos kiabálással v. vmely eszközzel zajt okoz; <álla(tok) hangja> zajt okoz. Miért csapsz ekkora lármát? Micsoda lármát csapnak a kutyák, a verebek! A hallott hírre irtóztató lármát csapott. (Vas Gereben) [A] vendég … idegességében lármát csapott. (Krúdy Gyula)
2. (régies) Riasztást jelző zaj, ütés; riadó. Lármát dobol, fúj, kiált. Most hol keressünk fel – az volt a bökkenő – Hogy zajt, verekedést ne idézzünk elő? Lármát kiált az őr. (Arany János)
3. Lármával (1) járó jelenet, helyzet, kül. patália, perpatvar, veszekedés. Érdemes volt ilyen nagy lármát csapni ezért a néhány garasért? Milyen jó dolog, hogy már ma Nem történik ilyes lárma … (Arany János) || a. (ritka, költői, rosszalló) <Az élet küzdelmeiben> hangos, lármás tülekedés, a nyugalmat zavaró jelenségek összessége. Itt tévelygek a világi lármától különválva. (Berzsenyi Dániel)
Szóösszetétel(ek): 1. lármadob; lármahang; lármaharang; lármakürt; lármatorony; lármatülök; 2. hadilárma; tűzilárma; vaklárma.
