lapul
lapul tárgyatlan ige -t, -jon
1. (rendsz. eredményhatározóval) Lapossá válik v. kezd válni; szétterül. Lapul a tészta, ha sodrófával nyújtják. Lapul a tüzes vas a hengersorok között. A jól ismert táj száz kedves helyével Jellem nélkűli siksággá lapult. (Madách Imre)
2. Vki, vmi vhova lapul: elnyúlva, felületének nagy részével hozzásimul, hozzátapad vmihez. A falhoz, a kerítéshez lapul; a földhöz v. a földre lapul. Tóth Mari … selyemruhát viselt … s széles szalmakalapot, … mely hátrataszítva úgyszólván a hátára lapult. (Mikszáth Kálmán) Úgy lapultam a fa tövéhez, | mint egy darab csönd. (József Attila) Pókok … lapulnak a résekben. (Nagy Lajos)
3. Meghúzódva és hangot nem hallatva elbújni igyekszik, rejtőzik vhol. A bokrok közt, a fűben lapul. A nyakát behúzva lapul a fal árnyékába. Les és fülel az utca felé. (Gárdonyi Géza) A gyerek olyan, mint a kis kutya: … ha vásárba viszik, … a szekér kerekei közt csak úgy lapul és les kifelé. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) <Kényes v. válságos helyzetben> hallgat, nem akar nyilatkozni, nem akarja magát észrevétetni. A gyáva mindig lapul, sohasem mer ellenvetést tenni. A diák nem készült, most lapul. Szóláshasonlat(ok): lapul, mint ® dinnye a fűben. Én nevettem és lapulva vártam, Janka mit szól ehhez. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, tréfás) <Kis összegű pénz> van vkinél, vhol. Mindössze harminc forint lapul a zsebemben.
Igekötős igék: belapul; ellapul; lelapul; meglapul; odalapul; összelapul; szétlapul; visszalapul.
lapulás; lapult.
