lantos
lantos melléknév és főnév
I. (irodalomtudomány, régies) Lírai (1). Lantos költészet, költő.
II. főnév -t, -ok, -a (történettudomány) Középkori (vándor)zenész, ill. énekes, aki lanton játszott, v. énekét azon kísérte. Az agg lantos hősi dalt énekel. Megállt a hegedűvonó a lantosok kezében, elfeledték a harcra buzdítás nótáját. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, régies, irodalmi nyelvben) Költő. Az Iliász és az Odüsszeia a hagyomány szerint Homérosztól, a vak lantostól származik. Én, e kései kor elfáradt lantosa, ime Száz év tünte után hívlak. (Juhász Gyula) Az volt, amit zsarnoknak nevez a szabadság lantosa. (Karinthy Frigyes)
