langyos
langyos melléknév -an, -abb
1. Olyan hőmérsékletű, amely közel van az emberi testéhez, s amelyet kellemesnek érzünk; enyhén, mérsékelten, kellemesen meleg; se nem hideg, se nem nagyon meleg. Langyos eső, éjjel, évszak, idő(járás), reggel, szél, tavasz. Langyos tejet ittunk a tanyán, úgy, ahogy kifejték. Nyáron kellemes a langyos fürdő. Gyertek be, egészen langyos a víz! Langyos szellők Lengetik a ligetet. (Berzsenyi Dániel) Megcsinálta a reggeli fürdőjét, belétett a kellemes, langyos vízbe egy … késhegynyi kölni sót. (Hunyady Sándor) || a. (gyak. rosszalló) A megszokottnál hidegebb, nem eléggé meleg <étel, ital>. Langyos főzelék, kávé, leves. || b. (gyak. rosszalló) A megszokottnál, a kelleténél melegebb, s ezért rendsz. kevésbé élvezhető <ital>; állott. Langyos ivóvíz, sör. A víz langyos volt, és nem is tiszta, de azért mohón ivott. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Lagymatag (2), se hideg, se meleg <kedély, érzelmi, akarati megnyilvánulás>. Langyos fogadtatás, magatartás, vélemény. Nem szeretem az ilyen langyos embereket.
