langy
langy melléknév (tájszó, régies, költői)
1. Langyos (1) <időszak, időjárás(i jelenség), folyadék>. Langy eső, idő, szellő, víz. Indultál keresni … Langy tavaszt, viritót, S tenyésző nyárt. (Kölcsey Ferenc) Most, ugy tetszett, langy szellő kel. (Babits Mihály–Poe-fordítás) A gyepre … langy sötétség szállott. (József Attila)
2. (ritka) Lagymatag (2). Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Veréshez szokott fajta, Cigány népek langy szívű sihederje. (Ady Endre)
langyít; langyul.
