láncos
láncos melléknév -an
1. Lánccal fölszerelt, ellátott <tárgy>. Láncos bot, golyó, gömb, kerék, kút, lakat. || a. Lánccal működő <szerkezet>. Láncos fék, gerebenező. || b. Lánccal összekötött <tárgy>. Láncos bomba, csatló. A fülsiketítő zajba … minden percben beledöngött, belecsörrent a vasrudas, láncos vaskapu, ha megnyílt. (Kuncz Aladár)
2. Lánccal megkötözött, vhova odakötött, megláncolt <személy, állat>. Láncos rab; láncos eb, kutya. Egy láncos komondor … reátámadt. (Arany János) Mennyi vád terped [= terpeszkedik] minden arcon, … Mint láncos rab, félve, bűnbánón Csak föl-fölnézve nézem őket. (Ady Endre) Rögtön leoldom a láncos kutyát … (Móricz Zsigmond)
3. (gyak. összetételben) (régies) Bizonyos számú lánc (4a) kiterjedésű <megművelt föld>. Mindenük odaveszett, házuk, boltjuk … és a harminc láncos földjük künn a határban. (Mikszáth Kálmán)
4. <Káromkodásokban, szitkozódásokban gyak. nyomósító szerepben.> (Azt) a láncos lobogóját ¬; láncos, lobogós; láncos teringette.
