lánc
lánc főnév -ot, -a
1. Egymásba kapcsolt fémkarikákból, ill. fémszemekből álló eszköz, amellyel összekötnek, megerősítenek, felfüggesztenek v. húznak vmit. Erős, hosszú, rövid, vastag, vékony lánc. Elszakad a lánc. Láncok, rudak csörgése közben … kitárult a börtön vaskapuja. (Kuncz Aladár) A parton tömzsi karók, vastag láncok; messzebb fölfelé a vízen egy kikötött uszályhajó. (Nagy Lajos) || a. A rab megbilincselésére, fogva tartására haszn., lakattal ellátott v. vmihez erősíthető ilyen eszköz. Láncon tart; láncra fűz, ver vkit; láncot ® hord; láncot ver kezére, lábára. Csörgeti a láncát. Leveri a láncát. Láncot vertek kezére lábára … (Petőfi Sándor) Bár minden gaz török itt volna láncon, a császártokkal együtt … (Gárdonyi Géza) || b. A kutya v. némely más állat (pl. ökör, tehén, medve) megkötésére, fogva tartására haszn. ilyen eszköz. Láncon tartja, láncra köti, leoldja láncáról a kutyát. A kutya láncon van. A kutyát láncára kapcsolta vissza az éjjeli szabadságából. (Tömörkény István) || c. (műszaki nyelv) Ilyen v. ehhez hasonló szemek helyett rövid fémrészekből (lemezekből, görgőkből, hevederekből) álló eszköz, amelyet emelésre, vontatásra, húzásra, forgó mozgás átvitelére használnak. Emelő, tartó, vontató lánc; láncon függ; lánccal hajt, húz vmit. || d. (műszaki nyelv) Rétegesen egymásra fektetett és csuklós összeköttetéssel egybefoglalt, sajtolt vastag acéllemezek sora, amelyek felfüggesztve a lánchíd tartószerkezetét alkotják.
2. Rendsz. nemesfémből készült ilyen tárgy, amelyet bizonyos hivatal, méltóság jelvényeként v. ékszerként viselnek. A rektori lánc; aranyból van a lánca. A gyereknek egy kis láncot ajándékozott. || a. Kül. óralánc. Kiveszi láncon függő aranyóráját. Gyűrű, lánc, pénz, óra már a kincsem. (Kosztolányi Dezső) Már oldották le gondolatban a láncokat és ékszereket magukról. (Móricz Zsigmond)
3. (rendsz. többes számban) (átvitt értelemben, választékos) <Rabság, szolgaság, elnyomatás jelképeként.> A láncok lehullanak; lerázza láncait; ® letépi a láncait; ® széttöri a lánco(ka)t, ill. (vkinek a) láncait; széttöri a láncát v. láncait; ® széttöri vminek a láncait; ® szétzúzza a láncokat. A kizsákmányolók elleni harcban a proletariátus legfeljebb láncait veszítheti el. De mit tűr a szolgaságnak népe? Mért nem kél föl, hogy láncát letépje? (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Az embert vmilyen szempontból korlátozó, rabbá tevő megkötöttség. A szenvedélyek, a törvények lánca. Vágytam a függetlenségre, Mégis hordám láncomat. (Arany János)
4. (régies, népies) A föld mérésére, parcellázására haszn. bizonyos hosszúságú, láncszerű eszköz. A mérnök után húzta a láncot. A községi lánccal megmérték a Keviék földjét is, a Fodorét is. (Gárdonyi Géza) || a. (régies, népies) Mértékegység: <mint hosszmérték:> 10 öl, ill. <mint területmérték:> 1000–1200 négyzetöl, ill. ma inkább egy magyar holdnyi terület. Két láncba krumplit vetett. || b. jelzői használat(ban) (népies) Ilyen területű. Három lánc földet művel. Nektek szőlőtök is van? – Van. Két lánc. (Móra Ferenc)
5. Vmely növény, főként a pitypang egybefűzött üres szárából, fűszálakból v. szőrből, zsinórból, papírszalagból készített karikáknak egymásba fűzött sora. Színes láncok díszítik a termet. A réten a gyerekek láncot fűznek.
6. (átvitt értelemben) Egymástól bizonyos rövidebb távolságra álló emberek sora, akik vmit (kisebb tárgyakat) kézről kézre adogatnak. Láncban adogatják a könyvet, a téglát, a vödröt. Láncot alkotnak. || a. (átvitt értelemben) Vmely feladat végrehajtására szervezett kisebb egység, amelynek tagjai meghatározott rend v. szerep szerint kapcsolódnak egymáshoz. A lánc minden egyes tagja teljesítette feladatát. || b. (átvitt értelemben) Általában egymástól bizonyos távolságban levő személyek, tárgyak sora, vonala. Láncban haladnak; láncban helyezkednek el. Az őrtüzek … Trójától Argoszig szakadatlan láncban jelentik, hogy Ilion elbukott. (Péterfy Jenő) || c. (átvitt értelemben) Lánckereskedelem. Kereskedelmi, közvetítői lánc; láncban adják tovább az árut.
7. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Személyeket egymással összekötő, összefűző kapcsolat, viszony. A barátság, a szerelem lánca. Szakaszd | szét mindazon tündéri láncokat, | melyekkel … | a hitvesedhez, gyermekidhez oly | igen keményen meg valál kötözve! (Katona József) Ti jó fiúk, kiket Hozzám barátság lánca köt … : Gyászoltok a halott fölött. (Petőfi Sándor)
8. (átvitt értelemben) Jelenségek, események, eljárások közötti kölcsönös kapcsolat, folyamatos összefüggés; láncolat. Az események, a következtetés, a gondolatok lánca.
9. (vegyi ipar) Az egyes vegyületekre jellemző mód, amely szerint a szerves vegyületek atomjai v. atomcsoportjai a molekulában egymáshoz kapcsolódnak. || a. (vegyi ipar) Ennek a kapcsolódásnak vázlatos ábrázolása.
10. (választékos) Ugyanahhoz a hegycsoporthoz tartozó hegygerincek, hegycsúcsok sorozata. A havas csúcsok magasba nyúló lánca.
11. (szövőipar) Láncfonál.
Szólás(ok): ld. toronyóra.
Szóösszetétel(ek): 1. láncáru; láncborona; lánccsatolás; lánccsörgés; lánccsörrenés; láncdob; láncerősítő; láncfeszítő; láncfűrész; láncgörgő; láncgyáros; láncgyűrű; lánchajtású; lánchenger; lánchordó; lánchuzal; lánchúzás; lánckamra; lánckarika; lánckerék; lánckereskedő; lánckovács; láncmeghajtásos; láncműves; láncnyűg; láncrés; láncsor; láncszabály; láncszakadás; lánctört; láncvédő; láncvontatású; lánczörgés; 2. aranylánc; csatárlánc; csatlólánc; ezüstlánc; hegylánc; hólánc; nyaklánc; óralánc; rablánc; rózsalánc; szénlánc; tartólánc.
láncnyi.
