lakáj
lakáj főnév -t, -ok, -a
1. (1945 előtt) Előkelő, gazdag, főúri családnál alkalmazott libériás inas. Lakájként hajlong. A nézőtéren nemesek, polgárok, … testőrök, apródok, lakájok, csirkefogók. (Ambrus Zoltán) A kertészházig a lakáj jött mögöttem némán. (Kaffka Margit)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, rosszalló) Vmely személyt v. ügyet fizetségért, meggyőződés és önérzet nélkül, egyéniségét feladva, szolgai módon kiszolgáló személy. Az arisztokrácia, a burzsoázia lakájai. || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Más akarata előtt meghunyászkodó, megalázkodó, mást, kül. a felsőbbséget önző érdekből gerinctelenül kiszolgáló személy. Senki sem várhatott önálló véleményt attól a lakájtól. Kellemetlen látvány, ha valaki inkább lakája a feleségének, hogysem ura. (Gárdonyi Géza)
3. jelzői használat(ban) (rosszalló) Ilyen személyre jellemző.
Szóösszetétel(ek): lakájhad; lakájszokás; lakájtermészet.
lakájkodik; lakájos.
