laikus
laikus melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Vmiben avatatlan, járatlan <személy>, nem hozzáértő, nem szakképzett. Laikus jogász, nyelvész. Ebben te laikus vagy. Amit tud [a hegedűművész], oly bravúros vonó-kezeléssel tálalja fel, hogy a laikus közönséget megbűvöli vele. (Gárdonyi Géza) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre valló, jellemző. Laikus elképzelés, felfogás, megjegyzés, vélemény. Aki szétnéz a mezőn laikus szemmel, azt hinné, egy zsírosabb, gazdagabb földrészre jutott. (Mikszáth Kálmán)
2. (jogtudomány) Nem hivatásos. Laikus bíró. || a. (jogtudomány) Laikus bíráskodás: jogi képzettséggel nem rendelkező személyek részvétele az igazságszolgáltatásban. A laikus bíráskodás intézménye több országban megvan.
3. (vallásügy) <A katolikus egyház szempontjából> nem egyházi <személy, intézmény>; világi. || a. (vallásügy) Szerzetben élő, az egyházi rendet fel nem vett, csak fogadalmat tett <szerzetes>. Laikus fráter, testvér.
II. főnév -t, -ok, -a
1. (Vmiben) avatatlan, járatlan, nem hozzáértő személy. A laikusoknak nem tetszett az előadás. Ha a laikus azt képzeli, hogy a művészi arckép egy cseppet sem hasonlít az eredetihez, ez … sohase a művész hibája. (Ambrus Zoltán)
2. (Vmiben) nem szakképzett, szaktanulmányokat nem végzett személy; nem szakember. Mérnökök helyett laikusokkal végeztették a munkát.
3. (ritka, történettudomány) Világi személy. A papság és a laikusok.
laikusi; laikusság.
