lágyul
lágyul tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Anyag rendsz. külső hatásra> lággyá, lágyabbá válik v. kezd válni. Hadd lágyuljon a bőr még egy ideig! A viasz gyorsan lágyul a napon.
2. (műszaki nyelv, fémipar) <Anyag fölmelegítés és újra való lehűtés által> képlékennyé, ill. szívósabbá válik. Ezzel az eljárással gyorsan lágyul a vas.
3. (átvitt értelemben) Lágyul vmi: vmely arcnak, tekintetnek a merevsége fölenged. Mosolyra lágyult a szigorú arc. Nemsokára elkezdtek a félholt arcvonásai lágyulni, szelídülni. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben) <Időjárás> szelídebbé, enyhébbé válik. Lágyul az idő.
5. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Személy, megszemélyesített fogalom> érzelmesen engedékennyé válik v. kezd válni. Mintha lágyulnál, enyelgve Látszol inteni. (Vörösmarty Mihály) Nem lágyul a vad végezet [= végzet], hiába Nyögel [= nyögdel] panasz kesergő ajkamon. (Petőfi Sándor) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Személy> elérzékenyül, meghatódik. Ha sejti a szerelmest …, Lágyulva nyúl kardhoz, s nem öldököl. (Vörösmarty Mihály) Az esküdt úr elkezde lágyulni, mint esős idővel a kukoricamálé. (Jókai Mór)
6. (nyelvtudomány) Lágyul vmivé: <mássalhangzó, főleg szláv nyelvekben> patálissá válik. Az „n” az oroszban „i” előtt ny-nyé lágyul.
Igekötős igék: ellágyul; kilágyul; meglágyul.
lágyulatlan; lágyuló; lágyult.
