lágyság
lágyság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. A lágy (I. 1–3) melléknévvel kifejezett tulajdonság; vminek lágy volta; puhaság. A kenyér, a sajt, a tészta, a túró, a vaj, a viasz lágysága; az ólom lágysága; izmainak lágysága; a víz lágysága. Lágysága megközelíti a viaszét.
2. Vmely anyagnak lágy (5), finom, puha, sima tapintása, nem kemény, nem érdes, nem durva volta. Bőrének, hajának lágysága.
3. (átvitt értelemben) Vmely jelenségnek lágy (6–7) volta; az a sajátsága, hogy az érzékekre nem nyers, bántó erővel, hanem enyhén, kellemesen hat; enyheség, szelídség. A hullámok lágysága; az idő(járás), a szellő, a tél lágysága. || a. (átvitt értelemben) <Vmely mozdulatban> erőtlenség, gyengédség; finomság, kecsesség. Kézszorításának, mozdulatainak lágysága. || b. (átvitt értelemben) Vmely formának, ábrázolásnak lágy (7a–8), nem merev, nem kemény, nem éles vonalú volta; finomság, tompítottság. A rajz, a színek, a (kör)vonalak lágysága; (arc)vonásainak lágysága.
4. (átvitt értelemben) Lágy, halk, szelíd, kiss érzelmes jellegű hangzás. Beszédének, szavainak lágysága; a dallam, a hangok, a zene lágysága. || a. (nyelvtudomány) A mássalhangzók lágysága: a) a m-k jésített ejtése v. változata; b) (ritka, régies) a m-k zöngés volta.
5. (átvitt értelemben) <Személyben> jellembeli erő, akarat hiánya, engedékenység, erélytelenség. Jellemének lágysága. Az ő lágyságának köszönhető a szervezetlenség. || a. (átvitt értelemben) Érzelmesség v. érzelgősség, ill. szánakozás, könyörület, kíméletesség. Kedélyének, szívének lágysága. Szüntelen szidá gyáva lágyságát, mely miatt a könnyektől elszokni még vén korában sem tud. (Eötvös József) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Szelídség, gyöngédség. Csókjának, hangjának, simogatásának lágysága. Valami szokatlan lágyságot, mely majdnem érzelgéssé fajult, vett … vőlegényén észre. (Jósika Miklós) Lírai lágyság volt a hangjában. (Mikszáth Kálmán)
lágyságú.
