kövér
kövér melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <ember, állat, ill. emberi v. állati test v. annak része>, amelynek alakja a húsára, izomzatára rakódott zsírrétegtől erősen telt, gömbölyded; hízott, elhízott. Kövér asszony, ember; kövér állat, disznó, kacsa, lúd; kövér arc, kar, láb, test. Szóláshasonlat(ok): Olyan kövér, hogy alig fér be (v. be sem fér) az ® ajtón; kövér, mint a ® disznó; kövér, mint a ® mangalica; kövér, mint a ® potyka. Nem kövér a pej ló, de csontjai nagyok. (Arany János) Kövér úr sétál lebegő Hassal az édes levegő Árjában. (Tóth Árpád) Kövér teste alatt … megreccsent a nádszék. (Móra Ferenc) Mint harmatos, magos fűben tíz-húsz kövér, víg gyerek | sivalkodva, meztelenül ha rakáson hempereg. (József Attila)
2. Olyan <hús v. húsból készített étel>, amelyben sok a zsíros rész, a zsírréteg. Kövér falat: (átvitt értelemben is) jövedelmező dolog; kövér kolbász, oldalas, sonka; kövér szalonna: jól érett, vastag sz. Pedig volt, amennyi szemnek, szájnak kellett: Szép fejes saláta, kövér bárány mellett. (Arany János) Bor, szerelmi mámor, a sok kövér falat, minden úgy összejött, hogy … egyszer csak ebéd után lefordult a székről. (Mikszáth Kálmán) || a. Nagy zsírtartalmú, zsíros <étel>. Kövér kása, sajt, túró. A papának a legkedvencebb ételei kerültek az asztalra … friss sertéssült … kövér … gulyásos leves. (Tolnai Lajos) Délig az ember … elsétálgat, akkor jön a jó ebéd, haj, azok a pompás magyaros ételek, a kövér levesek … (Móricz Zsigmond)
3. Buja növésű, jól fejlett <növény v. annak vmely része>. Kövér kalász, káposzta, kövirózsa; kövér gyümölcs, széna, takarmány; kövér legelő: olyan l., amelyen sok a fű. Kihajt a fű, kövéren nő: Az is azért olyan kövér, Megáztatta tövét a vér. (Arany János) A sárga fényben a kövér banánok S sárga tájon barna emberek. (Juhász Gyula)
4. (átvitt értelemben) Növényi tápanyagokban gazdag, jól termő, gazdag termést adó <talaj>. Kövér föld. A szép réteket, kövér szántóföldeket egyenkint el kellett zálogosítani. (Mikszáth Kálmán)
5. (átvitt értelemben, ritka) Jól jövedelmező. Kövér állás; kövér esztendő: olyan e., amelyben bő a termés. Éppen egy … jó kövér eklézsia volt üresedésben. (Jókai Mór) Felkutatja … barátjának múltját, kövér panamákat talál benne. (Ambrus Zoltán)
6. Vastagra tömött, vaskos. Kövér aktatáska; kövér az ® erszénye. Tele pénzzel ez a kövér erszény; Megveszem a szegénységet tőled. (Petőfi Sándor)
7. Feltűnően nagy <csepp, (termés)szem>. Kövér búzaszem, szőlőszem. A tehén hazajött a csordáról, s minden lépésnél elcsöppentett egy kövér cseppet. (Móricz Zsigmond)
8. (nyomdászat) A közkeletű nyomdai betűknél jóval teltebb, vastagabb vonalú <betű, nyomdai jel>. Ezt a mondatot kövér betűkkel szedettük. A színlap kövér betűkkel hirdette a vendégszereplők nevét. Írnok lett … rajzolhatta pompás nagy kövér magyar betűit. (Móricz Zsigmond)
9. (fizika) Nagyobb mértékben formázható, gyúrható, képlékeny <anyag>. Kövér beton: sok kötőanyagot tartalmazó b. Minél jobban nyújtható vmely anyag, annál kövérebb.
II. főnév -t, -ek, -je [ë, e]
1. (rendsz. birtokos személyraggal) A hús zsíros része. A hús kövérjét szereti. Az oldalasról nem nyestem le a drága kövérét. (Tolnai Lajos) Vakard le a kövéret a libacombról. (Mikszáth Kálmán)
2. (rendsz. többes számban) (ritka) Kövér ember. Különleges méretű ruhák soványak és kövérek részére.
3. (nyomdászat) Kövér betű, ill. nyomdai jel. Kövérrel szedet vmit.
Szólás(ok): ld. lúd.
Szóösszetétel(ek): félkövér.
kövérecske; kövéres; kövérke.
