koszos
koszos melléknév -an, -abb
1. (bizalmas) Kosszal (3) borított, nagyon piszkos, mocskos, szurtos <dolog, személy>. Koszos a keze, a lába, a ruhája. De milyen koszos ez a gyerek! Fiatal, viharvert anyácska volt ez, … egy koszos szoknya lógott róla. (Kosztolányi Dezső)
2. (orvostudomány) A kosz nevű bőrbetegségben szenvedő <állat>, ill. kosszal (1a) borított <testrész, főleg fej>. Koszos fej; koszos macska, malac: a) ebben a bőrbetegségben levő macska, malac; b) hitvány, csenevész macska, malac.
3. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Csekély értékű, hitvány, vacak (I. 1b). Ezzel a koszos öt forinttal akarja kiszúrni a szememet!?
koszosság.
